A jövőben ilyen is lesz hazánkban: rovarfarm

2018.10.24. 16:21

A napokban látott napvilágot a hír, miszerint minden támogatást megkapnak a magyar hatóságoktól azok a vállalkozók, akik idehaza rovarfarmot létesítenek. A hír hallatán az Agroforum.hu interjút készített Bársony Péterrel, a Debreceni Egyetem és MÉK Takarmány- és Élelmiszer Biotechnológiai Tanszék adjunktusával, aki szerint a rovarfehérje előállításban van lehetőség, de az még a jövő kérdése, hogy ez valóban érdemi segítség lesz-e a fehérje ellátásban.

A rovarok emberi fogyasztása nem része Európa kultúrájának, de elsősorban Ázsiában és Afrikában nem ússzák meg az apró állatok, hogy az emberek is megegyék őket. Bár eddig is léteztek rovarfarmok, hiszen számos hobbiállatokat is ezekkel táplálunk, de itt most nagyüzemi termelésről lenne szó, amihez fogható nem létezik.

A rovarfehérje hasznosítása mintegy bő egy évtizede indult meg, mégpedig éppen a fehérjehiány miatt. A Földön egyre csökken a művelhető területek aránya a lakosság számának emelkedése miatt. Az első egymilliárdot a Föld 1804-ben érte el, a másodikat 1927-ben, a harmadikat 1960-ban, a negyediket 1974-ben, az ötödiket 1987-ben, a hatodikat 1999-ben és a 7 milliárdot 2011-ben. A 8 milliárd fő 2024-re várható.

A Föld lakosságának életszínvonal-javulása egyre nagyobb igényt generál az állati eredetű élelmiszerek iránt, így jöhetnek szóba olyan új megoldások, melyekre korábban nem gondoltunk, így a magyar rovarfarm is.

A házilégy közeli képe - ez a rovar is bekerült az EU fehérje felhasználás céljára engedélyezett rovarfajai közéForrás: Wikipedia/Aravind Sivaraj

Ahogy a világ legtöbb országára, így Magyarországra is jellemző, hogy nem tud elegendő fehérjetakarmányt termelni, ezért importra, leginkább extrahált szójadarára szorulunk. 600-700 ezer tonnát importálunk belőle évente, ezért nagy a kitettségünk.

A probléma orvoslása érdekében a rovarok élelmiszeripari vagy takarmányozási felhasználása merült fel, egy sor kérdésre azonban még nincs válasz ezzel kapcsolatban.

A rovarok számtalan vírust hordoznak, ezek egy részét nem is ismerjük, így nem számolhatunk az erre vonatkozó egészségügyi kockázattal sem. A rovarokat, illetve lárváikat teljes egészében feldolgozzák, így elfogyasztásuk során a tápcsatornájukban lévő baktériumflórát is megesszük. Az viszont, hogy ez milyen hatással van az állatok és az emberek szervezetére, ma még nem tudjuk biztosan. Emellett szóba jöhet még az allergének hatása is. Az előállítás technológiájának kialakításáig szintén nincs válasz még a rovarfehérjék takarmányozási értékére sem, melyet elsősorban az aminosav összetétel és azok emészthetősége határoz meg.

Bársony Péter számos helyen találkozott már azzal az állítással, hogy a rovarfehérjének rosttartalma van, ez azonban félrevezető, hiszen állati eredetű takarmányról van szó, nem növényről és a kitin bár strukturálisan hasonlít a cellulózhoz, de nem rost.

További probléma a begyűjtésük és a feldolgozásuk is, hiszen számtalan állatjóléti, állat-egészségügyi előírás létezik.

Ami miatt a fenti megválaszolatlan kérdések ellenére is felvetődik a rovarfam ötlete, az elsősorban fehérjehiánnyal magyarázható.

A rovarfehérje előállítása esetében a számok azt tükrözik, hogy jóval kevesebb édesvíz és terület felhasználás szükséges, mint bármely más gazdasági állat esetén, ez pedig a XXI. század egyik kulcskérdése lehet.

Az Európai Unió a tavalyi évben fehérje felhasználás céljából hét rovarfaj hasznosítását engedélyezte, ami azt jelenti, hogy takarmányozásukra csak gazdasági haszonállatok számára engedélyezett alapanyag használható.

Az emberek táplálása miatt létesített rovarfarmok így egyelőre csak álmok, bár az akvakultúrában és a kisállattartásban már ma is használnak rovarokat táplálékként. A tervek szerint 2019-től a baromfi, 2021-22-től pedig valószínűleg a sertések esetében lesz felhasználható a rovar eredetű fehérje, akkor talán beindulhat majd ez az üzletág.

A teljes interjú itt olvasható el.

Ha tetszett a cikk, kattints a Tetszik gombra, és többé nem maradsz le a friss híreinkről!