Gyártanak még Trabantra tükröt Sopronban

2012.02.28. 18:05

Nem államosították a szocializmusban sem a soproni üvegipari vállalkozást, amelyet a Hirschler család visz generációk óta. Minden generációváltásnál újítottak a vállalkozáson, így fordultak a '70-es években az autóipar felé, amelyből a mai napig vannak meg üzleteik. Például a megrongálódott visszapillantójukat nagy valószínűséggel soproni tükörrel tudják pótolni a Trabant-tulajdonosok.

"Én itt nőttem fel, az üzem olyan volt, mint másnak a játszótér" - mondta Hirschler Judit, a Hirschler Glas Kft. ügyvezetője, aki a generációk óta üveggyártással foglalkozó Hirschler család visszapillantó tükröket gyártó részét vette át édesapjától. A soproni család a szocializmus évtizedei alatt is megmaradt magánvállalkozásnak.

A cég főleg tehergépjárművekre és munkagépekre gyárt visszapillantó tükröket, de régebbi időkből is megmaradtak üzleteik, így a mai napig készülnek Sopronban tükrök Trabantokra és Simson motorokra, amelyet a szervizek, alkatrész-értékesítők vásárolnak a megrongálódott darabok cseréjére. Az ügyvezető szerint Kelet-Európa-szerte évi körülbelül 5000 darabot adnak el régi fajta Trabant-visszapillantóból, és szívesen szállítanának a feltámasztott elektromos Trabant-márkához is, de tőlük megkeresés még nem érkezett.

Ikarus, Wartburg, Jáva

Hirschler Rezső, aki az 1970-es években indította el saját vállalkozását, azt mondta, annak idején azért kezdett autóipari tükröket és üvegeket gyártani, mert olyat keresett, "amivel nem teremt konkurenciát" az apjának. Beszámolóik alapján a család tagjaira jellemző, hogy szeretik a saját ötleteiket is bevinni a több mint százéves vállalkozásba. A családtagok az üvegipari vállalkozásba nőnek bele, majd önállósodva saját képükre formálják azt, de az üvegipari mesterséget mindvégig megőrizték.

Az agilis Hirschler Rezső az autóiparban találta meg a megújulást, mint elmondta, Kelet-Európában nem gyártottak olyan domború visszapillantó tükröket, mint amilyet ők tudtak nyújtani, ezzel találtak rést a piacon. A harmadik generációs tükörkészítő iparos kisbusszal járta az országot, úgy vitte körbe az áruit a vevők közt - így indult be az üzlet.

Gyártottak Wartburgra, Jáva robogóra, Simsonra is tükröket, de ezek mértéke sosem ért el hatalmas méreteket, mert jövedelmezőbb üzletnek bizonyult a buszokra, teherautókra, munkagépekre gyártani az alkatrészeket. A Trabantokra a csúcsidőben is csak évi 10 ezer darabot gyártottak, ami nem számít jelentős mennyiségnek. Az egyik legnagyobb üzletét az Ikarus buszok tükreinek gyártásával nyerte el.

Havonta új engedély

Egy régi üzleti partnere, Csonka László, aki karácsonyfadíszek fújásával foglalkozott, ajánlotta be az Ikarus anyagbeszerzőjénél a hetvenes évek közepén. A beszerző azt mondta, egy hét múlva 1000 darabbal jelenjen meg. Miután leszállította a kért mennyiséget, a tükröket összeszerelő asszonyoknak annyira megtetszett a tükör, amely a korábbinál ellenállóbb volt, hogy kérték: "csak a Hirschler-féle tükröt akarják" - állította Hirschler Rezső. A megrendelés után heti 3000 darabot gyártott az Ikarus-tükrökből.

A növekedésnek a korra jellemző gazdasági berendezkedés szabott gátat. A szocialista gazdaságban is működhettek magániparosok, de csak legfeljebb 3 alkalmazottal és nem lehetett 100 ezer forintnál nagyobb a bevételük - mondta. Az első feltétellel még megbirkózott úgy, hogy feleségének és két gyermekének is szerzett iparengedélyt, amit a soproni üzembe jelentett be, így több alkalmazottat is tarthattak. És feketézésből is szereztünk munkaerőt - vallotta be a vállalkozó. A jövedelmi korlát leküzdése nehezebb volt, mivel "népgazdasági érdekre", az Ikarus- és az IFA-tükrök gyártására hivatkozva havonta kellett engedélyt kérnie, hogy átléphesse a 100 ezer forintos limitet - 1976-tól a rendszerváltásig így havonta kapott engedélyt.

Fotó: Mudra László [origo]
A képre kattintva galéria nyílik

Hirschler Rezső az állami Kisipari Termeltető Vállalaton keresztül adta el áruját az autóalkatrész-kereskedőknek, és a vállalat vette át azt a 40-50 ezer tükröt is, amelyeket IFA teherautókra készítettek. A növekedéssel azonban érdekeket sérthetett elmondása szerint, mert "leszóltak Pestről", rendőrök vitték be, és megfélemlítették, ami után nem mert már nagyobb üzletet bevállalni.

Bár a rendszerváltás után is megmaradt a Trabant-tükörgyártás, a jövedelmező üzlet továbbra is a nagyobb járművek kiszolgálása maradt, csak az IFA-t és az Ikarust felváltották a nyugati márkák. Még az állami külkereskedelmi vállalat segítette a céget a külföldi piacra jutni, a nyitás után pedig már többek között Olaszországban, Hollandiában, Németországban és Ausztriában is piacot találtak saját erejükből. A cég olyan márkák beszállítói, mint a Man, a Volvo, a Scania vagy a Caterpillar. Termékeik 95 százalékát szállítják külföldre, a legfőbb partnerük az angol Britax autóipari vállalat, amely az első külföldi vevőként az ugródeszkát jelentette a soproni vállalkozás számára, amely tavaly 750 ezer visszapillantót adott el a szigetországban.

Újító család

Apjukhoz hasonlóan Hirschler László és Judit is új üzletet kezdett, miközben a családi tradíciókat sem tagadták meg. Hirschler Rezső szerint László szerény, de saját terveit ügyesen megvalósító üvegipari vállalkozó lett, aki a Mercedeshez, az Opelhez és a Bombardier vonatokhoz is szállít a Hirschler Üvegipari Vállalat nevű cégével. (Hirschler László személyesen nem kívánt nyilatkozni.)

Lányát kreatívnak tartja, aki szintén szereti a saját ötleteit megvalósítani. Hirschler Judit a családi vállalkozásnál dolgozott a gyerekvállalás éveit leszámítva, de közben a babaruházat-ágazatba is belevágott, saját varrodát nyitott 1994-ben. Bár a varrodát tönkretette a kínai verseny, még mindig működik, éppen Hirschler Rezső vezetésével foglalkoztatnak két varrónőt.

Az erős forint húzta vissza

Hirschler Judit pedig átvette a tükörgyártást, amely bár bátyja cégénél kisebb, növekvő üzletet hoz a család számára. A kalóz hajóosztályban sikeresen versenyző Hirschler Judit (többszörös magyar bajnok, Európa-bajnoki hetedik) elmondása szerint a válság kevésbé viselte meg a céget, mint a válság előtt a forint erősödése. "Katasztrófa volt az erős forint" - mondta a bevételét szinte kizárólag külföldi devizában szerző vállalkozás vezetője. Az ügyvezető szerint a cég a válságig kis emelkedéssel tudott növekedni, a forint erősödése fékezte a bővülést. A jelenlegi árfolyamszintet szeretné hosszabb távon látni a cégvezető, szerinte ennél többet nem is nagyon ér a forint.

Fotó: Mudra László [origo]
A képre kattintva galéria nyílik

A válság és a visszaeséstől való félelem miatt a piac "behúzta a kéziféket", ezért 70 százalékos visszaesést tapasztaltak - mondta Hirschler Judit, de hozzátette, hogy az autóipar zuhanása elsősorban a személyautókat érintette, nem a teherautókat és munkagépeket, amelyben a soproni cég érdekelt. "Egyre nagyobb a fogyasztói társadalom, már a vajat is Dániából esszük" - magyarázta, hogy a szállítás vagy épp a bányászat kiszolgálása hogyan tette válságállóvá a céget. A Hirschler Glas árbevétele a nyilvános cégadatok szerint 2009-ben 327 millióról 258 millió forintra csökkent, de 2010-ben már 426 millióra nőtt.

Ázsiában a jövő

A további növekedést Ázsiától várhatja a vállalkozás. Néhány hete Közép-Ázsiában járt az ügyvezető, hogy új vevőket találjon azon a piacon, ahol a földgáz, a nemesfémek kitermelése maga után vonja a haszonjárművek, földmunkagépek piacát. Hirschler Judit elmondta, hogy tárgyalnak például üzbég traktorgyárral is.

A távoli piac viszont kockázatos. A soproni cég több ezer kilométert utaztatja az áruját egy olyan országba, ahol amellett, hogy rosszak az utak, át kell menni Oroszországon, és bárhol ellophatják a kamionokat, még a magyar exportbiztosítás sem érvényes. Hirschler Judit állítása szerint a Magyar Exporthitel Biztosító (Mehib) pont azokban az országokban nem biztosítja a magyar vállalkozások áruját (azt, hogy a külföldi vevő fizet-e), ahol erre a legnagyobb szükség lenne. Ahol viszont biztosítják, ott alig van rá szükség. Emiatt úgy enged el egy szállítmányt, hogy nem tudja, megkapja-e a pénzét - mondta.

Polgármesteri kitérő

Apjuk, akit az alapítóhoz hasonlóan Hirschler Rezsőnek hívnak, 2007-ben vonult nyugdíjba és adta át a vállalkozás irányítását a lányának. Hirschler Rezső 1990-től szűk két évig Sopron polgármestere volt, de a vállalkozással való összeférhetetlenségre hivatkozva 1992 januárjában lemondatta a városi közgyűlés. Hirschler az SZDSZ támogatásával, de párton kívüliként nyerte el a polgármesterséget, viszont az őt lemondató közgyűlés is a párt képviselőinek többségéből állt.

A korabeli MTI-híradások szerint a polgármester és az őt támogató párt között megromlott a viszony, a szabaddemokraták a tekintélyelvű városirányítási módszereit kritizálták. Hirschler Rezső szerint ő nem volt autoriter, ehelyett inkább gyakran tartott lakossági fórumokat, vagyis kikérte a lakosság véleményét. A tisztségétől való megfosztása után 14 ezer soproni polgár írta alá a visszahelyezéséért indított petíciót. A bíróság később összeférhetetlenséget állapított meg, Hirschler Rezső így nem térhetett vissza a polgármesteri székbe, de 1995-ben a német kisebbségi önkormányzat őt választotta elnökké. Ezt leszámítva a közéletbe már nem tért vissza, 2007-ig az üvegipari vállalkozásában dolgozott inkább.



Ha tetszett a cikk, kattints a Tetszik gombra, és többé nem maradsz le a friss híreinkről!