Mi a hasznosabb: a töltelékszavak vagy a hosszabb szünetek?

2018.09.09. 15:00

Beszéd közben sokan használnak felesleges töltelékszavakat, főleg hogy zavarukat, lámpalázukat leplezzék, vagy hogy gondolataikat összeszedjék. Ez egy fokig természetes, sőt akár az elkalandozó hallgatóság figyelmét is fel lehet kelteni egy jól elhelyezett „izé" alkalmazásával. Az esetek többségében azonban a sok „ö", „izé" és „hmm" inkább széttördeli a beszédet és elvonja a figyelmet – mutat rá a Piac és Profit elemzésében.

Ezt mindenképpen el kell kerülni, ha azt akarja bármilyen szónok, hogy célba érjen az üzenet. Legyen szó akár állománygyűlésről, akár válságtanácskozásról vagy csak egy üzleti tárgyalásról, kulcsfontosságú, hogy a beszélő határozottnak, magabiztosnak és összeszedettnek tűnjön. Ellenkező esetben kevesen fogják elhinni, hogy vezetésével áthidalható egy válságos időszak, vagy nehezebb lesz eladni a terméket.

Nehéz megállapítani, mi az a pont, amikor a hümmögés és őzés sok és hátráltatja a beszélőt. Egyebek mellett azért használnak a beszélők töltelékszavakat, hogy kitöltsék a szüneteket. Azokat a pillanatokat, amikor épp gondolkodnak a megfelelő kifejezésen, esetleg számolnak vagy szimplán egy kérdésre adott válaszon gondolkodnak.

Egy kutatás kimutatta, hogy a legtöbb társalgási beszédben a beszélők nagyon rövid, pár tizedmásodperces, legfeljebb egy másodperces szünetet tartanak. Egy beszéd során ennél hosszabb, akár több másodperces szünetet is tartanak a szónokok, de percenként csak néhány esetben. Ezeket a szüneteket erőszakkal szorítják vissza a beszélők, mert hibának tartják – és itt jönnek az izék és hümmök. Pedig a szünetek sokkal hatásosabbak.

Bár a beszélő számára örjítő lehet a hosszú csend, valójában akár öt másodperces némaság sem zavaró a közönség számára. Ennyi idő alatt pedig könnyen össze lehet rendezni a gondolatokat. És mondani sem kell, hogy öt másodperc csend sokkal jobban hangzik, mint öt másodperc Ööö.
A szünet másodpercei alatt megnyugodhat a beszélő. Egy-két mélyebb levegő, és mehet tovább a beszéd. Ezzel magabiztosságot sugároz, és hitelesebbé válik.

A beszédben nem csak segíthet a szünet, de hatást is kelthetünk veleForrás: Dreamstime


A szünettel a beszélő ugyanakkor feszültséget is kelthet. Ha kulcsfontosságú szituációban, egy kérdés feltevését követően, a megoldás részletezését megelőzően a beszélő szünetet tart, a hallgatóság fel fogja kapni a fejét, és oda fog figyelni. Sokkal inkább, mintha gyorsan elhadarná a szónok a legfontosabb mondatokat.

Az igazán jó szónokok ösztönösen érzik, hol kell hatásszünetet tartani, mikor, mennyi csend szükséges és fogadható el, ám ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne tanulni is. Ha valaki nem jó beszélő, első körben rögzítse saját felszólalását. És hallgassa vissza. Elemezze, milyen hibákat vét, hol és mennyi töltelékszót használ, és ennek mi az oka.

Ha ezt tudja, később tudatosan el tudja kerülni azok alkalmazását. Elsőre ez bizonyosan nem lesz könnyű, de ha a gyakran alkalmazott töltelékszavak helyett inkább pár másodperc csendet választ, lassan le lehet szokni az özésről és hümmögésről. Az is fontos – főleg ha a beszélő hajlamos az idegeskedésre beszéd közben – hogy készüljön a szónok a beszédre. Nem kell előre megírni és felolvasni, de a szöveg felépítését, hogy honnan hová akar eljutni, mit akar hangsúlyozni, mindenképpen érdemes kitalálni és írásban rögzíteni.

Ha tetszett a cikk, kattints a Tetszik gombra, és többé nem maradsz le a friss híreinkről!